Always Be Yourself- ~1.rész~

Sziasztok! Rögtön meg is jöttem az első résszel! Remélem tetszeni fog!Ha igen hagyhattok magatok utén egy komi vagy feliratkozást. Jó olvasást!:)

2014. január 14.

*Vanda szemszöge*

Éppen az egyik osztálytársammal hazafele tartottunk és elővettem a telefonomat, amikor láttam, hogy Bia írt. Majd barátnőm elkérte a telefont és beszélgettek. Majd mikor elváltunk egymástól és ránéztem mit is beszélgettek láttam, hogy az utolsó kérdés ez volt: ,,Hova szeretnél továbbtanulni? :)" és, amikor megláttam, hogy olyan helyet írt ami 500 km-rel messzebb van tőlünk, akkor majd kiugrott a szemem. Persze egyből rá is kérdeztem:
-Bia... miért akarsz olyan messzire menni? És egyébként is minden hétvégén 500 km-t fogsz megtenni csak, hogy hazajuss, majd vissza?Szerintem ne tedd a barátságunk érdekében. Nem nagyon szeretném ha olyan messzire mennél...
-Nem te fogod eldönteni, hogy én hova megyek egyébként is nem gondoltad volna, hogy Kittinél lennék? -válaszolt elég flegmán
-Ki az a... Ja..Persze mert csak nyáron fogod látni a szüleidet? Azért ez túlzás.-válaszoltam Biának
Szépen lassan így tört ki a veszekedés. Majd, mikor lenyugodtunk mindketten eljött az este de már nem írtunk. Elaludtam és másnap mikor felkeltem még mindig úgy éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Nem engedhetem el ilyen könnyen. Egyébként is eddig nem nagyon beszélt Kittivel de, amikor Petra ellen is küzdenem kell, hogy meg maradjunk a barátságunk hirtelen visszatér Kitti? Ellenem akar fordulni vagy már Bia nem is szeret? Végül estére rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább és, hogy nem mehet tönkre az a sok terv, amit közösen akartunk megvalósítani.Majd muszáj volt írnom Biának hisz valakinek mindig meg kellett tenni az első lépést és általában mindig megbocsájtunk egymásnak- Azt hittem ez most is így lesz de sajnos nem. Biának ez volt a reagálása:
-Bocs de én nem szeretnék kibékülni veled.-mondta, amin nagyon meglepődtem és leblokkoltam
-De de miért nem? ez nem igy szokott menni.
-De most így megy. Már elegem van abból, hogy anyád nem enged meg semmit, a barátaid utálnak és hogy mindig veszekedünk.-mondta
-Ja persze nem engednek meg semmit...akkor szerinted elengedett volna Londonba? Hát nem. Sajnálom ha te nem tudsz megelégedni azzal ami van ja és, hogy a barátságunknak sokkal több ereje van mint annak, hogy az én barátaim szeretnek-e vagy nem mert ugysem találkozol velük. Egyébként tudod mikor veszekedtünk utoljára? Jó tavaly valamikor nyáron és az nem mondható állandónak.-vágtam vissza
Így veszekedtünk sokáig én próbáltam békülni de Bia nagyon terelte. Nem értem, hogy mi baja lehet. Sokkal jobb lett volna ha nem ismeri meg Petrát. Ó miért kellet megismernie? Most, akkor nem járnánk itt. Ilyen nincs.

2014.január 22.
*Vanda szemszöge*

Bia még mindig nem békült ki velem. Nem értem. Nagyon rossz érzés, hogy nem szeretne az én legjobb barátnőm lenni. Olyan rossz nélküle hisz minden egyes nap beszéltem vele és most...Hirtelen ki írt rám?Hát nem Petra? Jesszus mit akar ez tőlem.
-szia-Petra
-szia
-szállj már le Biáról jó?-kezdte egyből a mondandóját
-Mert? Ne szólj bele! Hisz te rontottad el a mi 5éves barátságunkat szóval...
Ilyen témájú veszekedés ment és még olyanok, hogy Petra állandóan azzal sértett, hogy ez meg az milyen rosszul áll meg, hogy milyen ronda vagyok. Nem bírtam. Miért engem kell sértegetni? Nem én rontottam el a barátságát inkább menne vissza az előző életébe, ahol még nem ismerte Biát. Mindenkinek sokkal könyebb lenne. Este már sírtam is elalvás előtt, hiszen nagyon rosszul esett az, amiket mondott és még az is rájátszott ami Biával és velem történt. Miért pont 5 év után kell ezt tennie?Még az unokatestvérem Anna anyukájának is elmondtam ezt az egész történetet hisz vele nagyon jóba voltam és mindent elmondtam neki. Anna 1 éves és mikor megkért az anyukája, hogy menjek fel hozzájuk és aludjak ott, akkor nagyon boldog voltam. Mikor tánc után felértem, akkor elmondtam neki mindent az egész szituációt. Majd este mikor Annát altatta megláttam valamit. Valamit ami nagyon nagyon rosszul esett. Ami már szerintem nem emberi dolog. Petra és egy másik csaj a neten veszekedtek. Mikor annál az ismeretlen csajnál rákérdeztem láttam, hogy a válasz az volt, hogy én milyen zakkant csaj vagyok és leírta az egészet amit terjesztett rólam Petra. Azonnal elkapott a sírás és ott zokogtam unokatestvérem anyukája mellett. Majd mikor visszafordult megkérdezte tőlem, hogy mi a baj először azt mondtam, hogy semmi. Pedig ez hazugság volt mert igenis nagy volt a baj, részemről. Majd mikor másodjára is megkérdezte megmutattam neki, hogy mi is az. És elmondta, hogy mit csináljak és hogy van ilyen pofon az életben. Akkor fogtam fel, hogy megpróbálok nem foglalkozni vele. Devalahogy nem sikerült... Minden egyes nap egyre rosszabb és rosszabb lett, amíg el nem jött az a bizonyos február 8.dika. Mikor már nem bírtam és eszembe jutott, hogy visszavághatnék és én is ugyanarra az oldalra mentem, ahol Bia megismerte Petrát és én is szerencsével jártam. De egy órási szerencsével.